Blog

  • Frontpage Blog (4)
  • Kezdetek (0)

    Kálvária liget

    ... volt valaha egy helyes kis ligetes hely, ahol a gyerekek kedvükre bujkálhattak, bóklászhattak, játszhattak ...

    Aztán valaki kibérelte és telehordta szeméttel - még építési hulladékkal is. Majd sorsára hagyta.

    A szemét pedig gyűlt és szaporodott, mások is úgy gondolták, hogy ide jó lesz kidobálni, ami már nem kell...

    Pedig a hely történelmi és egy műemlék jellegű építmény mellett, a falu szélén, mégis több helyről elérhetően, igazi kis zöld oázis - lehtett volna - csakhogy tele trutyival és undorító dolgokkal.

    Ekkor történt, hogy arra járt egy vándor, akit a hely szelleme megszólított:

    - Kérlek tisztíts meg engem! Jó tett helyébe jót várj!

    A messziről jött vándor hitt a mesékben és munkához látott:

    - Kiderítette kié ez a liget, és meggyőzte, hogy takarítsák ki. Először néhányan, majd egyre többen és többen segítettek. Aztán meggyőzte a valamikori gyerekeket, akik még itt játszottak, hogy az ő gyerekeiknek is jó lehetne itt játszani, ha a sok gaz és kosz helyett fű és fák és bokrok és virágos növények lennének itt. A valamikori gyerekek közül néhányan még emlékeztek a boldog gyerekkorukra, ezért fákat hoztak és ültettek, kapáltak, fűmagot szórtak ... aztán megmutatták az ő gyerekeiknek, hogy lehet itt játszani. A gyerekek furcsának tartották, mert egy ideje azt hitték, hogy csak a házban lehet játszani a kivetített képekkel és nem tudták, hogy a szabadban is lehet ám...aztán belejöttek és észrevették, hogy tornatermek nélkül is lehet labdázni és ugrálni és kergetőzni, bujócskázni, meg olyan dolgokat csinálni, amit nem lehet máshol: madarakat hallgatni és fűféléket felfedezni, fára mászni és békákat számlálni...Ezért egyre többen jöttek és másokat is hívtak és a hely szelleme boldog volt.

    - Köszönöm neked idegen, hogy újra kacagást hallok a liegetemben! - mondta és aludni tért.

    Csak erre várt a fekete kutya, aki addig megbújva lapult a bokrok alatt. Ő a szemetes és elhagyott és maszatos helyet szerette és zavarta a gyerekek boldog nevetése és az emberek vidám hangja. Egyedül akarta bejárni a bokrok és gazok alját és kajánul vicsorgott, ha valaki egy újabb zsák szemetet hagyott itt. Alighogy a szép szellem elszenderedett, előlopakodott és először ugatással, vicsorgással, majd vad fogcsattogtatással mindenkit elzavart a liegetből. A gyerekek először nem akartak elmenni, de a szülők féltek, hogy a kutya bántani fogja őket és inkább hazamentek. Csak a vándor maradt, és néhány hős, akik nem tudták ugyan, hogy ők hősök, csak azt tudták, hogy nem félnek ám semmitől.

    Először megpróbálták megszelídíteni a kutyát, de nem sikerült, csak egyre vadabb lett: habzó szájjal csattogott és nekirohant mindenkinek. Akkor elhatározták, hogy elzavarják innen, együtt csak erősebbek lesznek. A fekete kutya nagyon ragaszkodott és ő is toborzott magának egy sereget. Ádáz harc kezdődött, sokan megsérültek, sokan elmenekültek. Amikor már teljesen kimerültek és a harc is eldöntetlennek látszott, hirtelen felébredt a hely szelleme. Végigsuhant a kis facsemeték és a nagy fák között, megsimogatta a virágokat és segítségül hívta időapót. Ők ketten együtt nagyon erősek.

     A fekete kutya elkullogott. Behúzódott a gazos bokrok alá, társai vele tartottak, vagy világgá futottak.

    Eltelt egy holdtölte és valami különös dolog történt. A lieget mellett megjelent egy fehér-tarka kutyasereg és azt mondták, azért jöttek, hogy itt játszanak. Csakhogy időapó felismerte, hogy ez a vad fekete kutya, aki befestette magát és így akarja becsapni az arra járókat! Mit gondoltok? A hely szelleme beengedte a kutyacsapatot? Nos nem engedte be, de ők csak járnak, kelnek a terület körül és ólálkodnak és sündörögnek és figyelnek, hogy mikor surranhatnának be.

    Így a liget szelleme mindig ébren van és vigyáz, hogy segítséget kérjen, ha kell!

  • Pályázat (0)