telelő madarak:
csóka, erdei fülesbagoly, fácán, feketerigó, nagy fakopáncs, házi veréb, héja, holló, ökörszem, szajkó, széncinege, tengelic, balkáni gerle, barkócinege, citromsármány, dolmányos varjú, fekete harkály, kék cinege, kenderike, léprigó, mezei veréb, réti sas, túzok, uhu
Az erdők az élet egyensúlyát tartják fenn:
oxigéntermelők árnyékadók, párásítók, levegőtisztítók, rejtek adók, élelemforrások, állatok otthona, mesék birodalma.
Sok- sok állat lakhelye: madarak, bogarak, rovarevők, rágcsálók, ragadozók, patások, nyúlfélék, lakják.
Talaján fűfélék, virágok, gombák, mohák, bogyós növények nőnek.
Egyesek ehetőek, mint a szamóca, sőt gyógyítók, mint a cickafark, mások mérgezőek, mint a gyöngyvirág
– bizony jól ismerni érdemes!!
Megint mások "csak" gyönyörűek, mint a kökörcsin, bár ők valójában a lélek gyógyítói.
Sajnos a globális felmelegedés az utóbbi 10 évben egyre nő.
Ennek oka az erdők irtása, az égéstermékek kibocsátása.
|
Célunk, hogy végeláthatatlan erdőségek borítsák újra a hegyeinket.
Ezért: ültessünk fákat!! |
A FÁK
Gyökereikkel megkötik a talajt, erős, szilárd törzsük lehetővé teszi, hogy magasra nőjenek, lombkoronájukban madarak, rovarok, kis testű emlősök élnek.
Igen sokfélék, minden fajnak jellemző a habitusa, azaz a külső megjelenése.
A fafajták éghajlat és terület szerint alakultak ki, azaz földrajzi terület szerint őshonosak.
A tölgyfák és bükkfák nagy erdőségeket alkotnak hazánk hegyei között, így a Balaton felvidéken és az északi területeken. Termésük a makk, sok állatnak szolgál eleségül. Például a vaddisznóknak, vagy a kedves kis rágcsálónak a mókusnak is.
Magyarországon őshonos és gyakori fafajták többek között:
a tölgyek, bükk, szil, juhar, magyar kőris, éger, tiszafa, fűzek, platán, erdei fenyőfélék...
A fák – a többi zöld növényhez hasonlóan - a fotoszintézis során szerves anyagot képesek előállítani (például cukrot, cellulózt) napfény és víz segítségével.
Magyarországon honos fajok közül leghosszabb életű a tiszafa, igaz igen lassan növekszik, de 2000 évnél is tovább él.
