Az erdők országa

Írta: Super User on . Beküldve: Frontpage Blog

 Valamikor Magyarország az erdők országa volt.Nem véletlen, hogy népmeséinkben oly sokszor megjelenik a végtelen rengeteg. Ha fellapozzuk Illyés Gyula, vagy Benedek Elek mesekönyveit, gyakran megjelenik az erdő, mint helyszín: itt téved el a király, a fáradt vándor itt talál kunyhóra, az állatok menedékre, innen gyűjti tüzelőjét a szegény ember, gyümölcseit a kisgyermek és itt történnek kalandok a fiatal legényekkel.

Ha napjainkban végigutazzuk az országunkat, alig-alig akadunk erdőre, a hegyek, dombok között esetleg. Hová tűntek árnyas ligeteink, a vadregényes rengetegek, a 100 éves tölgyesek, a végtelen erdők, amelyekben 3 napig gyalogolhat a vándor, mégsem ér a végére? Hol vannak?
Lehet, hogy bútor lett belőlük, tornácunk fedele, bölcső, koporsó, tűzifaként végezte kályhában, kandallóban?! Ha igen, akkor jó helyre került, a rendeltetési helyére. Ám az erdőtől nem szabad csak elvenni, adni is kell!Ha a nagy fák betöltötték a szerepüket, akkor hol vannak a helyettük ültetett csemeték? 

Persze egy igazi erdő ülteti magát, az elhullott termés megered, kihajt és megnő. Nagyobb baj, amikor kényelemből és az olcsóbb megoldást keresve, tarra vágják az erdőket. Ilyenkor a sebet nem tudja a természet begyógyítani, a környezet megbetegszik és bosszút áll. Árvizekkel önti el a völgyeket, amelyek felett addig a hegygerincen húzódó végeláthatatlan erdőségek álltak őrt. (Ahogyan például a Bódva völgyében is történt alig egy éve, láthattuk a szomorú híradásokat.) Vad, betegséget okozó (allergén) növények foglalják el a szabadon maradt helyet.
Ám ez erdő nem csak fák sokasága, hanem életközösség – ahogyan az iskolásoknak tanítjuk -, cserjék és lágyszárúak nőnek itt, emlősök, madarak, rovarok lakóhelye. Élővilágunk fontos része: Magyarország elképzelhetetlen erdők nélkül. Nos: ültethetnénk erdőket! Amikor mindenki egy-egy fát ültet, csak egyszerre, egy területen és azonos fajtákat: lesz egy erdő.
Méghozzá gyerekerdő!
 Ugyanis minden fát gyerekéért ültetne egy rokona: szülő, nagyszülő,keresztszülő, nagybácsi.
• Gyerekerdő attól is, hogy nekik nő meg, mi csak csemetésként láthatjuk, hiszen40-50 év kell egy erdő felnövekvéséhez. Ugyanakkor emléket állít a gyermek lelkében annak a felnőttnek, aki őérte ültette el az erdő fáját.
• Attól is, hogy oktatási célokat is szolgálhatna, példamutató lehetne. Ideje is példát mutatnunk abban, hogyan lehet javítani környezetünk állapotán.

Egy mondás szerint a Föld nem a miénk, gyermekeinktől kaptuk kölcsön. Annak minden állatával, növényével. Mondhatni: szépen elpocsékoltuk őshonos növényzetét.
• Ideje hát, hogy rendezzük az adósságot az utódaink felé!


Őshonos fafajtát választunk, olyat, vagy olyanokat, amelyek itt ezen a területen éltek, amíg ki nem irtottuk. Mi vagyunk a felnőttek, az őshonos növényzet pusztulásáról mi tehetünk közvetlenül, vagy közvetetten. Nem mutogathatunk másra, valamennyien felelősek vagyunk!
• Kezdjük el mi, itt és most, ne várjunk másra!
• Legyünk a példamutató szülők, akik nem csak rombolni tudják a környezetet, hanem építeni is.
• Akik nem csak a katasztrófákról lesznek „híresek” (vörös iszap), hanem a környezetvédő kezdeményezésekről is.
• Lássuk be: van mit ellensúlyozni, ha javítani szeretnénk élőhelyünkön, levegőnk tisztaságán.
• Tegyük meg mi az első lépést!
• Tegyük összefogással, önkéntes munkából és használjuk fel azt,ami már adott.

Nos, hogy tetszik a gondolat? Csatlakozol? Szeretnéd, hogy a te gyermekedért is nőjön egy fa - vagy akár egy egész erdő...